Korán érkezett a húsvét hétvége (sosem tudok rájönni, mihez számolják, mindegy is, UTFG). Idén viszont a sonka-torma-kölni szentháromságot hátrahagyva, edzőtáborozni mentem a pajtásokkal Galyatetőre.
Szállásunk a Galyatető Turistacentrum volt, egész jó hely, ha arra jártok kérjetek egy almafröccsöt, meg a bivakszállás kulcsát. Mellesleg hozzájuk tartozik a minden létező építészeti díjat bezsebelő, felújított kilátó.
Vendéglátónk nem más, mint Németh Csaba. Én félművelt tulok, nem is tudtam, mekkora alakja ő a hazai terepfutásnak! Ki is ő, mi is ő: remek riport vele erre, a fotó is innen. Minden adott volt, hogy olyan fogásokat, tippeket és trükköket szedjünk össze, amikre nem is gondoltunk korábban.
Nem szeretnék elveszni a részletekben, de azért röviden a tábor ütemrendjét leírom: pénteken érkezés, welcome-edzés (drink helyett, nem is értem). Szombat-vasárnap napi két edzés, technikai bemutatóval tűzdelve, esténként közös jóga, beszélgetés. Hétfőn még egy búcsú-edzés (mit vártam, útiáldást?).
A képen: a Szerző türelmesen kivárja, hogy a többiek a patakba potyognak-e
